A levelező program csilingelése töri meg a csendet. Először a telefon jelez új üzenetet, majd szinte ugyan abban a pillanatban megszólal az iPad és a MacBook is, követve a Galaxy S 3-at, mintha versenyt akarnának futni, hogy melyikük lesz az első a hírhozók közül. Samsung és Apple párharca a késői csendben. 23:35-öt mutat az óra.
- A francba, már megint elfelejtettem a kütyüket lenémítani - dohogom magamban. Most már mindegy, ki nem kelek az ágyból. Remélem több vadállat nem ír már ilyenkor levelet! Átfordulok a másik oldalamra, és néhány pillanat múlva már nem érdekel sem Steve Jobs, sem a számomra teljesen ismeretlen és megjegyezhetetlenül kimondhatatlan nevű dél-koreai vezér.
Reggel a szokásos küzdelem: a fülem már rég érzékeli a neszeket - a kutya hattól nem bír magával, be a szobába, ki a szobából, majd újra és újra, vakarózás, szervek, végtagok tisztogatása, majd az egész koreográfia elölről, a karmok pedig ütemesen kopognak a parkettán, tik-tik-tik-tik-tik-tik-tik-tik, tik-tik-tik-tik-tik-tik-tik-tik - de a testem még félig a másik dimenzióban. Nem akar mozdulni. Hatkarú Síva még szorítja magához egy utolsó ölelésben. Aztán mégiscsak sikerül megmoccanni, és az álom körömkopogással búcsúztatja az éjszakát. Tik-tik-tik-tik-tik-tik-tik-tik. Tik-tik-tik-tik-tik-tik-tik-tik...
- DORKAAA! MENJ KI AZONNAL A SZOBÁBÓL! - Ez a rühös dög már megint nem bír magával - mormogom a kedvesemnek. Ő már ül az ágyon és készülődik a reggeli egészségügyi sétára. Én biztosan nem bírnám ki. Majd öt éve minden reggel, télen-nyáron, esőben, fagyban, hóban, ködben fogja a kutyát és leviszi sétálni a ház köré. Engem ugyan nem érdekelne, biztos nem vinném le nyolc előtt. Legfeljebb betenném a füldugót. Volt már rá példa, meg lehet szokni. Inkább, mint a hajnali kopácsolás: tik-tik-tik-tik-tik-tik-tik-tik-tik-tik-tik-tik-tik-tik-tik-tik. Vakarózás, szobából ki, szobába be, majd az egész előlről újra.
- - - - - - - - -
Ülök a konyhában. Magam elé meredek. A kávé még gőzölög. A hajam ilyenkor olyan, mint Einstein frizurája. A közérzetem szintén. Mostanában nem túl jól alszom, biztos az ággyal lehet a baj. Amióta a múltkor beszakadt a fejünk alatt és megvasaltam, minden egyes fordulásnál recseg. És pont a fülünk alatt. Próbálok egész éjjel mozdulatlanul aludni, de az sem túl kényelmes. Nekem pedig muszáj mozognom. Kell az élettér.
Rábökök a gémélre a tableten és várom, hogy betöltődjenek a levelek. Hmmmm. Egy levél a New York Road Runnerstől. Apply to Claim Your ING New York City Marathon Guaranteed Entry. Mivan??? Nem is fogom fel elsőre a subject-et. Nézem a többi feladót, semmi érdekes mára. Majd délután elolvasom a leveleket. Elindítom a Safarit: index és fészbúk. Ez kitart a kávé alatt. Átsuhanok a főcímeken, dohogok egy kicsit a napi politikán, végigpörgetem az ismerősök megosztásait - jajj de cuki kiskutyus, egy édibédi kölök, valami közhelyes Osho idézet, isten veled van, vagy valami hasonló, hdr képek valamilyen olasz tájról, még egy kutya, vagy macska, álmaim otthona, budapest éjjel, budapest hajnalban, Michael Bublé új képet osztott meg, trafikmutyi, hírcsárda, Col. Chris Hadfield lefotózta újra a földet, de most a másik oldalról, Project Rebirth tájékoztat, hogy felkerült az utolsó elem a One WTC tetejére, így az már 1776 láb magas, Obama pedig szigorítani akarja a fegyvertartást. Mondjuk meg is értem. Mármint Obamát.
Mégiscsak megnézem azt a levelet, mintha most lenne valamikor a sorsolás. Jelentkezni kellene, nehogy lemaradjak. Nem is tudom, mit is kellene igazából csinálni, mert elvileg az idén tuti befutó vagyok. Ha jól tudom, ez a szabály. Ha háromszor nem jött össze, negyedikre mehetsz. Remélem nem változott, bár a tavalyi hurrikán lehet, hogy bekavart... Igaz, ami igaz nem vagyok épp a legfittebb, már vagy egy éve nem futottam. Egy kis túlsúly, egy kis tespedtség, egy kis kényelem. Na nézzük, hatha van valami infó a teendőkről. Apply to Claim Your ING New York City Marathon Guaranteed Entry. To Claim: igényt tartani, igényt támasztani. Guaranteed Entry: garantált belépés, itt inkább benevezés.
Hoppá!
Az éjszaka minden ragadványa szempillantás alatt elillan és a nyakszirti lebeny neuronjai feszült türelmetlenséggel dolgozzák fel a látóidegen keresztül érkező információáradatot.
.png)
